Bárhol utazol, kalandokban, élményekben lesz részed.
Ebben a blogban megmutatok néhányat a saját élményeimből, hogy választhass a magad ízlése, igénye szerint, hogy Te is átélhesd.
Kalandra fel!
“Számos látnivaló” Kőbányán – egyéni kerékpáros helyismereti játék (díjazás: kitűző, oklevél)
Felkészületlenül, kőbányát nem ismerve elég kalandos egy ilyen vállalkozás.
De nem is ez a lényeg, hanem, hogy belefogtunk!
"Úgy tűnik, mintha egy önálló munka lenne, de a valóságban, egy egész csapatra van szükség hozzá. Először is szeretnék köszönetet mondani a Kőbányai Bringásoknak a megszervezésért, Laci barátomnak a kísérő csatlakozásért, és végig támogatásáért. Köszönöm mindnyájatoknak, hogy teret adtatok nekem, hogy teljesíthessem a feladatomat." (idézet forrás: Milliomos elme titkai)
Minek a reményében?
Nem az elismerésért, amit előre bezengtek, hanem a vágy arra, hogy többet megismerhessünk a közeli lakóterületünkről.
Így történt, hogy egy szép napon ez is eljött, a Szent László napok, (2021) ami a kőbányaiaknak amúgy is egy nagyon neves esemény.
Nos, akkor nézzük sorban.
Ráérősen, már a nap egészen magasan járt, mire a kiinduló ponthoz megérkeztünk bringatársammal. Ugyanis itt kaptuk meg élesben a feladatokat egy füzetben. Nem is keveset! 15 pontos kőkemény keresés és kutakodás vette kezdetét!
Még mielőtt azonban elindultunk volna, egy kis ügyességi próbát is tettünk, amit a gyerekeknek állított fel a stáb a sátor előtt.
Akkor most megmutatjuk, hogyan is kell szemetet összeszedni egy adott gyűjtő rekeszbe: 😃
Ezután nagy lelkesen indultunk el az első feladatot teljesíteni.
1. ) Trianon Emlékkereszt - ATV székház előtt
Na bumm...ha tudnánk, melyik épület az! 😕
Valaki súg...ott, mindjárt szemben a másik oldalon...😆
Persze mi ezt is félre értettük...A Szent László templom oldalán hittük, a közte levő kis utca másik oldalán. Naná, hogy még hasonló keresztet sem találtunk! 😃
Ilyenkor jön segítségül a nagy barátunk, a google!😀💖
Az pedig a négysávos túloldalára terel.
Emlékképeimben már egyszer szerepelt onnan egy szobor, hát azonnal odatekertünk.
Kiderült, hogy ez a második feladat. 😂
2.) Munkás-paraszt összefogás -Rottenbiller park
No, ha már megvan a helyszín, nézzük, mi is itt a feladat?
"-A mintázaton található kakas melletti pontok száma"
Így hát elkezdtük körbe-körbe forogva járni, miközben minden kockáját fotóztuk, hogy bizonyíték erejével hasson a dokumentációnk.
Az alapos munka mindig meghozza a kívánt eredményt!
Megvan a kokas, de akkor ez most 5, vagy 7 pont? Mert kettő valahogy nem látszik ugyanolyan határozott pontként...
Na nem számít, ha ez az egy hiányzik, akkor a végén majd csak kijön, hogy melyik a megfelelő!
Olvassuk tovább a papíron még ehhez tartozó feladatot:
"-A galambot röptető lánynál levő név összes betűinek száma:"
Klassz...ez is megvan! Igaz, nem minden betű olvasható rendesen, de nem is ez a fontos, hanem a mennyisége, azt máris összeszámoljuk, és írjuk is a papírra, a kipontozott helyre. 14.
Mostmár tényleg jöhet az első, hiszen itt van a teljes közelünkben, de mégsem látjuk. Keringünk az épület mellett, mint az a bizonyos gólya... a levegőben!
Másokat sem nagyon látunk a környéken, nem érezzük, hogy időveszteségben lennénk...
Aztán a Laci egyszercsak meglátja...egy jó nagy KERESZT!
Majd kiszúrta a szemünket, meg az ATV felirat is!
Micsoda örömrivalgás! Amikor a siker kitör az ember száján!
Ezt is ki lehet pipálni!
Igen ám, a helyszínt kipipálhatjuk, az megvan, de mi van a feladattal?
Elő a kis papírt, amin megjelenik a kinyomtatott szöveg!
"-A keresztet körülvevő oszlopok száma:"
Hihihi...micsoda megkönnyebbülés! Ilyen könnyű, egyszerű feladatot!!! Már számoljuk is!
Kész vagyok, az eredmény 9, 9 oszlop veszi körül. Ezt is ráfirkantjuk gyorsan a papírosra, nehogy feledésbe merüljön.
Lássunk neki akkor a harmadiknak.
3.) Európa park -Maglódi út -Olaj utca kereszteződése
Az előbb is bevált módszert, az okostelefont újra elővettük, megkeres a barát, a google, és máris irányba állunk. A Maglódi utat nem is kell keressem, hiszen ismerem. Igen ám, de az olyan hosszú, hogy csak na. Melyik lehet az az Olaj utca?
Óne pánik, a barátunk majd odavezet.
El is indultunk, bevettünk minden kanyart, ki is lyukadtunk a Maglódira, de még 300m, még 250m...mindjár, mindjárt ott vagyunk.
Aztán már nagyon gyanús volt, hogy közeledik a temető, talán vissza kéne fordulni, arra már nem lehet semmilyen Európa park. Azzal az Europarkkal azonosítottam a fejemben, amit mára már nem így hívnak, meg nem is a Maglódin van, úgyhogy kész zűrzavar...
De, ha már itt vagyunk, ezer éve nem voltam a kínai piacon, így hát az elkeseredés helyett kicsit kárpótoltam magam, körbefutottam, míg a bejáratnál a Laci vigyázott a bringákra.
Nos, csak mellesleg jegyzem meg, ez sem a régi már, nem sok értelme volt bemenni.
Ez a kiruccanásom csak egy kis pihenő volt, így újult erővel estünk neki a keresésnek. Visszafelé. 😃
Közben muszáj volt megállni, mert elkapott a fotózási láz, annyira mesés az épület.
Netán a gondviselés állított meg? Vagy az iszonyú nyári hőség? Ki tudja?😉
Mindenesetre épp ezen az oldalon, újfent az orrunk előtt volt amit kerestünk.
Ja, hogy a feladat mi volt itt?
Elő újra a táskából a papírost!
"-Az emlékoszlopon található támogatók száma:"
A fotó alapján bárki megszámolhatja, ellenőrizheti. 28.
"-A támogatók közül a Kovács Kőfaragó és Műkőipari Kft hányadik a sorban?"
Kezdem azt érzékelni, hogy az összeállításkor szempont volt, hogy egy nehéz, egy könnyű feladat legyen. 😋
Mert ezen sem kellett sokat gondolkodni, sok időt rászánni. 11.
De a biztos mosoly nem maradt el az arcunkról! 😍
Lássuk hát a következőt, jöhet a negyedik!
4.) Kőbányai Szent György Plébánia -Sörgyár u. 73/A
Innentől megnyugszunk, ez már teljesen ismerős pálya. Ez már volt egyszer egy játékban. Gyorsan oda is érünk.
Ennek a feladatnak a kérdése és megfejtése pedig a következő:
"-A téglakerítésen levő tábla vonal alatti második és harmadik sorának a számai:"
Felírva! 16-18, 08
Száguldhatunk a következőhöz, ami ugyancsak ebben az utcában található.
5.) Tószegi-Freund villa -Sörgyár u. 16.
Megint egyszerű dolgunk volt. Nem ismertem ugyan, hogy melyik a 16, de valaki már ácsorgott ott bicóval.
S akkor a feladat:
"-A főkapun levő egyik kopogtató alján található "fosszilián" ennyi a mélyedések száma:"
Bevallom a frankót, még jó sokáig elidőztem volna ennél a helyszínnél, gyönyörködni a múlt embereinek fantasztikus ügyességén, szépérzékén, aprólékos tervezésén, és nem utolsó sorban a kivitelezés pontosságain. Egyszerűen egy csodálatos emberi alkotás mellett megyünk el nap, mint nap, és hagyjuk az enyészetnek ezt a kincset. Szomorú!!!
Node koncentráljunk a még hátralévő teendőkre mi is...
Pontos számolásunk eredménye a barázdákat illetően: 10.
6.) Kőbányai Víztározó -Ihász u. 29.
GPS -Google térkép beír, elindít, mehetünk.
Meg is lett, ez is egy kisebb kerülővel. Óhegy park felé irányoztuk meg, de lehetett volna rövidebb, nem ilyen kanyargós utat is választanunk.
Ráadásul egy jó nagy emelkedő felől, nemhogy a lejtős részéről közelítettük volna meg.
De hát, így jár, aki ismeretlen pályán kutakodik! Így ismerszik meg előtte a talány! ☝👍
Jól kifulladva érkeztünk meg, jól is esett a megállás!
Innivaló elő, frissítés, aztán elő a papírost, nézzük, mi itt a lecke.
"-A főkapunál, a kerítésen belül található sebességkorlátozó tábla száma:"
Mindketten egészen jól emlékszünk, hogy ezt a táblát kinagyítva lefotóztam. Teljesítettük a feladatot, de valahogy az időben és térben mire ide értem, hogy feltöltsem, megosszam, elpárolgott, mint az eső, amit már mindenki epedve vár.
Azért nem kell megijedni, majd látni fogjátok, hogy mi semmit nem adunk fel!
Menjünk csak tovább, haladjunk, mert szorít az idő, még sok a letekerni való útszakasz.
Induláskor a lelkünkre kötötték, hogy 15h-ra érjünk vissza, mert akkor indul egy kisebb túra.
Tehát nézzük az újabb helyszín mi is lesz?
7.) Őrház -Kolozsvári-Korponai u. sarok
Elképzelésem sincs, hol lehet...
De ugye már tudjátok...van egy jó barátunk, hát feladjuk neki a mentő telefonos kérdést.
Megyünk, megyünk, egyre ismertebb terepen járok, mégsem tudom elképzelni, hol lehet ez az Őrház. Már kimegyünk a világból is, amikor megvan. Az utolsó utca, utolsó sarka. Lám-lám, ide még soha nem tekertem el. Igen gyanús környéknek látszik...Pedig még a villamos is jár itt...
Ott is van, azon a kis táblán! Ő R H Á Z
A graffitisek nem figyelnek erre...szerintem ez rongálás, nem művészet, de hagyjuk...
De hol a csudában van, amit keresnünk kell?
"-Az Őrház előtti csatornafedőn lévő HYDROTEC felirat alatti második sor 4. és 5. tagjából képzett szám:"
Közelebb megyünk, és hát ott vigyorok ránk! Mint egy védőpajzs, őrzi a nagy titkot!
A megfejtés "24" bekerül a kijelölt pontokra a papíroson.
Az első olalról már csak egyetlen feladat van. Ezt visszafelé útba is tudjuk ejteni, de a többit, a második oldalon levő összes feladatot későbbre toljuk, mert nincs már idő, hogy elérjük még a bezengett túrát is. Azt pedig semmiképpen nem hagynánk ki.
Tehát tempósan tekerünk a következő állomásra:
8.) Gerlóczi emléktábla -Hölgy u. 13.
Kikeressük, mit is kell ezzel kezdenünk.
"-A táblán felsorolt nagy középítkezések száma:"
Na senki ne gondolja, hogy csak úgy, egyszerűen kiírod! Naná, hogy totál végig kell olvassad, ha meg akarod fejteni a feladványt! Okosan ki van ez találva!
Gyors tempóban jegyzetelem le a számot, 6!
Mindez kevés, van még egy kérdés ehhez a feladathoz is...
"-A tábla állításának éve két darab kétjegyű számra osztva:"
Ez pedig 20 - 13.
A kulacsunk is üres, s miután mindent alaposan elpakoltunk, irány a Szent László tér.
Éppen időben, halál pontosan beérkeztünk, de várniuk kell ránk, míg feltöltjük a kulacsainkat az ottani hidegvizes csapból. Óriási szerencse, hogy ott van!!! Ez természetesen nem tart 2 percig, és máris egy újabb kaland veszi kezdetét!
Ha kiváncsi vagy a folytatásra, figyeld a blogomat!
Szerencsés találkozás, amikor közös a cél.
Egy hete hogy egy nagyobb túrán megmérettettünk Dobogókő felé. Ez összehozott Ildikóval, aki szintén egy kemény csaj. Nem adjuk fel olyan könnyen, amit elhatározunk.
Így ezen a szombaton összebeszéltünk a messengeren (hol másutt, mint a net adta lehetőségen), hogy közösen tekerünk egyet.
A program az előző héten hazatartó úton lemaradt látványosságok lettek betervezve.
Pap rét-Esztergom-Forrás tó-Dunabogdány-Szentendre-Budapest lett volna az irány.
Találkozó 10h-kor az Újpesti Városkapunál.
Ehhez nekem minimum el kell indulnom fél 9h-kor, ha nagyon kényelmesen akarok tekerni. Persze, hogy elaludtam! Mivel a napozás is bele volt kalkulálva az eredeti tervbe, felvettem a fürdőruhát. Azonban a felhős és hidegnek tűnő idő miatt át is kellett öltöznöm, ezért 9h-kor indultam. Hajsza végig...és 3perc késéssel bevágtattam a találka helyünkre. ☺
Első, hogy áttekerjünk az Északi vasúti hídon, soha nem megy egyből. A látvány mindig fotózásra sarkall...
Miközben az északi oldalt fotóztam, a hangulatos kis zenés szigetrészlettel, a másik, déli oldalon már megjelentek a fenyegető sötét felhők.
Utunkat a Rómain folytattuk. Korán volt még, kevés ember lézengett a parton, úgy hogy kerülgetés nélkül egészen jól haladtunk. Igaz, még semmi nem is volt nagyon nyitva, még néhány vendéglős árut pakolászott.
Photo: Kántor Ildikó
Hoztam híreket is, ha valaki szeretne Dunát átúszni, vagy részt venni egy ilyen izgalmas eseményen.
Aztán kiértünk Békásmegyer után az átjáró hídhoz.
Már ácsorogtak ott a különleges fényeket, színeket és égboltot fotózni.
Nézzétek mit láttunk...bár nem biztos, hogy ez egy telós kép élethűen meg is tudja mutatni, amit a valóságban láttunk...
Addig-addig bámészkodtunk, fotózkodtunk, amíg elkezdett villámlani keresztül kasul az ég. Lenyűgöző látvány volt...nem is tudtunk szabadulni tőle. Vártuk, hátha elkapunk egy-egy villanást.
Sajnos ez nem sikerült egyikünknek sem.
DÖNTÉST MEG KELL HOZNI
Előfordult már veled is, amikor nem tudtál szabadulni egy látványtól? ☺
Az egyik pillanatban még oldalt látszott valami remény, valami fény, még szivárvány is egy ezred másodpercig, a másik pillanatban már betakarta és rohant felénk a sötétség.
Fogtuk a bicót, és menekülőre fogtuk...hátra arc!!! Vissza a házak közé, hátha találunk menedéket.
Gondoltuk, eljutunk a Békási töltés melletti új kis büféhez, de nem...leszakadt az ég! De micsoda szerencsénk volt! Ahogy lejöttünk a hídról, az első kanyarban máris menedékre leltünk. ☺
Photo: Kántor Ildikó
Nem volt mindenki ilyen mázlista!
Rengeteg bicós csurom vizesen az esőtől, már nem is sietősen tekert útjára.
Talán negyed órát várakozhattunk, amikor csendesedni látszott a vízmennyiség, akkor elhatároztuk, hogy semmi értelme abba az irányba menni, ott csak gyűlnek a felhők.
Itt az ebédidő, akkor ott, az út mellett nem messze, ahol láttuk az új büfét, az fedett is, lakjunk jól, és utána csináljunk egy kis városi tekerést.
A vizes padokat letöröltük, és fogyasztottunk. Ildi a szokásos meggysörét, grillcsibét, steak burgonyát, én pedig sült hagymakarikákat.
(Mellékesen megjegyzem, nem semmi árak vannak...10dkg 600.-ft volt. Otthon több kilót csinálok ennyiért!) Nem elégedetlenségből mondom, mert hisz nagyon jól esett, hogy valaki ott volt, és feláldozta a szombatját, és rendelkezésünkre állt. Ő is bicózhatott volna, ez helyett megmentett minket! ☺ Így pedig máris nem mondhatnám, hogy nagy ára volt! Jóllakástól persze nagyon messze van, de életmentőnek kiváló!
Ezek után viszont Pest felé egészen világos volt, biztos pontként meghatározva utunkat.
Visszafelé is az Északi vasuti hidat választottuk. Ildi észre is vett egy érdekességet, amit gyorsan lencsevégre kaptam.
Lehet, hogy ez a szerencsétlenül járt Hableány? Amit ide a dokkba szállítottak? Nagyon iszaposnak tűnt...
Újratervezett úticél: Margitsziget, onnan vissza a Rákospatak...és majd meglátjuk...☺
Photo: Kántor Ildikó
Hatalmas mázlink volt abban is, hogy eső után voltunk...alig volt turista, vagy bámészkodó, aki belelógott volna a képeinkbe! ☺
Photo: Kántor Ildikó
A Sziget élővilága szerintem nem kér kommentet... beszéljenek inkább a képek!
A tó szépségében és élettel teli világában elmerülés, feltöltődés után bejutottunk a Margitszigeti Nagyszállóhoz.
Itt újfent mesésen gyönyörű kertre leltünk, ahol a színek, és formák világába belemerítkeztünk.
Tulajdonképpen nem is ismertük ezeket a fajtákat. Jó lenne persze többet tudni róluk.
Ha netán olvasod, és értesz hozzá, szívesen veszem kommentben, ha megírod! ☺
Photo: Kántor Ildikó
Na jó, őt ismerem! Ő a Büdöske néven elhíresült szépség...pedig nem is büdös...csak igen erős illata van...ami kész élvezet!
Ildikónak megmutattam a szigeten levő kedvenc fámat, amit birtokba is vettem azonnal. ☺
Most eszembe jutott, hogy legközelebb le kéne mérni az átmérőjét is. Vajon eszébe jutott ez már másnak is?
Miért különleges ez a fa?
Mert nem tudod eldönteni, hogy egy tőről fakad, vagy több ért össze.
Nézd, és döntsd el magad...
Az érdekessége még, ha feltekintünk a fa belsejében az égre, hogy nagyon erős szálú sodrott drótokkal fogják össze a magasba nyúló ágait. Nyilván, hogy vihar, vagy a tovább növés eredményeként nehogy széttörjön.
Most ezt is megmutatom, hogy mivel szemben találhatod meg ezt a csodás fát. Bizonyára ismerős, aki már járt a Margit szigeten. Ez a Palatinus Strand főbejárata.
Utunkat folytattuk tovább, mert egy igazi bringás minél többet megy, annál nagyobb kedvet kap hozzá. ☺
Betekintettünk a sziget kis állatkertjébe, ahol igen barátságos és különleges kakasokkal és tyúkokkal kerültünk kommunikációba. Megfigyelhettünk egy épp aktuális udvarlási jelenetet is.
Photo: Kántor Ildikó
A hosszú, bár eredménytelen kokettálás után úgy döntöttünk, hogy a Rákos patak mentén kipróbáljuk az újonnan átadott szakaszt is, és ezért arra vettük az irányt. Végigtekerve egészen a Kerepesi útig jutottunk. Akkor döbbentem rá, hogy ha már ott vagyunk, újra elmehetnénk a Sashalmi kilátóhoz, ahol nemrég jártam éppen. Kiderült, hogy Íldi pedig gyűjti a kilátóhelyeket. (Ha netán tudsz egyet, nyugodtan írd meg, hátha még hiányzik a gyűjteményből!) ☺❤
A témát alaposan körbejártam.
Miközben fotózkodtunk, és csodáltuk a tájat, felmerült, hogy ha már itt vagyunk, menjünk el a Naplás tó-ig.
De az irányt tekintve gyorsan lemondtunk erről a tervünkről...
Ferrrrgeteges viharfelhők gyülekeztek, és rohamosan közeledtek felénk, ugyan úgy, ahogyan az eredeti cél felé is megjelent.
Látva ezt a világvégét fenyegető vész eget, menekülőre fogtuk, mielőtt elázhattunk volna... ☺
Merre is iparkodtunk? Balra...ott ugyanis verőfényes napsütés, és meleg ígérkezett.
Nem ismervén a terepet, csak a megérzéseinkre hagyatkozhattunk. A kilátóból bemértük előzőleg az irányt, és a templomtorony most is jó célpontnak ígérkezett, meg is találtuk.
Egy igazán szép, eredeti téglából készült épület tárult elénk.
Megcsodálva tekertünk tovább, csak úgy a kis utcákon át.
A jó irányzék, és a megérzésünk, miszerint a szépet lássuk útközben, ez pedig elvezetett minket életem talán legcsodálatosabb virág látványához. Hasonlított egy virághoz, amit egy-két ismerősöm nevelgetett, én ezt sértődős virágnak hívtam eddig. Azért kereszteltem el erre a névre, mert a jelző arra utal, hogy hamar megsértődik, ha áthelyezik, vagy huzatot kap.
Kényszerítve éreztem magam, hogy szerezzek belőle, és mivel jól nevelt vagyok, hát becsengettem, hogy kérjek belőle, vagy megtudjam, hogyan juthatnék hozzá. Sajnos senki nem volt otthon.
De feljegyeztem -hála a mai technikának, hogy nem csak fényképező van a kezemben, hanem telefonjegyzet is.- Nézzétek, egészen fejnagyságúak voltak a virágjai!
Miközben most -utólag- írom a blogot, megtudtam, hogy Mocsári Hibiszkusz a neve.
Ezek után visszatértünk a kiinduló pontra, az Újpesti Városkapu metróhoz, majd mindketten hazatekertünk.
Ha tetszett a kalandunk, akkor ez alapján Te is végigtekerheted, vagy ha úgy gondolod, csatlakozhatsz hozzánk.
Nos, akkor nézzük sorban.
