BRINGÁVAL IS SZÉP AZ ÉLET FOLYTATÁS

 

Előzmények itt.

A kaland folytatása a Kőbányai Bringások szervezésében egy kerületi rövidtúra pár érdekes, vagy hírös-nevezetös épületről, helyszínről némi túravezetői tudásmorzsákkal Balla Tamás elnök közvetítésében.

A gyülekező pontban 15h-kor a Szent László téren a Kőbányai Bringás sátor előtt. 

A kis összegyűlt érdeklődő csapat első megállója a Csajkovszkij park volt.  

A Dreher villa kertje volt, 1950 óta közpark.

Izgalmas múltbéli történeteket hallgathattunk meg.

A humoros előadás mindegyikünkből előcsalta a vidám közreműködőt!

A sok információból, leginkább a személyes élmények maradtak meg bennem. 

Egy életre szóló jelenet, amit üzen az a pad a háttérben, egy meghatározó felejthetetlen esemény.

Vajon mennyi ember éltetében volt jelentősége annak a padnak? 💖

Mitől kölönleges a hátunk mögötti mára már hatalmasra nőtt bokor? 

Játszottál Te még gyerekkorodban bújócskázósat?

Remek terep volt erre ez a közeg.

Vagy mit rejtett a park közepén található hatalmas betontömb? 

Rejtélyes és ellentmondásos mesék terjednek. 😏

Bunker, őrbódé, vagy szellőző?

Gyere, nézd meg, és döntsd el, szerinted melyik lehet?

S mit rejt hátul a fák mögötti terület? 

Az eredeti Dreher villa maradványait. Sajnos elég lepusztult állapotban van a szebb napokat is megélt épület. Kár érte, nagyon!

Netán mit rejt a titokzatos zárt épület a park mellett?

Megtudtuk, hogy a park növényzete eredetileg igen széles választékú volt, tele akácokkal, ostorfákkal, platánokkal eperfákkal, tölgyekkel, hársakkal és joharokkal. A szépen rendezett angolparkok jellegzetességével.

Érdekessége még a helynek, hogy ez Budapest földrajzi középpontja. -Ki gondolta volna? 👀

A parkban megtalálhatók még más zeneszerzői szobrok is a névadója  1963-ban Kisfaludi Strobl Zsigmod, Csajkovszkijon kívül. Berlioz, Chopin. Liszt Ferenc szobrát viszont ellopták, azt már a kedves látogatók nem nézegethetik.

A 60-as években étteremként is üzemelő kerthelyiség a Kőbányai Ifjusági park volt, ahol bizony hatalmas élet zajlott a fiatalok szórakozási lehetőségeként. Mára magántulajdonként zárt ajtók mögött csendes a tér!

Folytatva utunkat, nem kellett messze menni, mert a kerületi  két nyelvű magyar-angol iskola is régi patinás épület, mely a múltban mint Háztartási és iparosleánytanonc iskola működött. Csak a kerítésen tudtuk megbámulni.

Mellette található a már szintén másik játékban szereplő Kis Kápolna, vagyis a Conti kápolna. Ez egy csodálni való épület, sokszor elbringáztam már mellette.

A fogadalmi kápolnát az olasz származású Conti Lipót Antal kőfaragó mester és felesége, Drenkler Anna építtette 1739-1740-ben hálából, hogy a Conti család megmenekült a nagy pestisjárvány elől!

Ez a kápolna volt a kerület első temploma, itt alakult ki a 19. században Kőbánya első városközpontja. 

(forrás: www.ilyenisvoltbudapest.hu)

Következő állomás, ahol újabb fantasztikus adatokat tudhattunk meg, a Csősztorony az Óhegy park sarkánál.

A Csősztorony 1844-ben épült Zofahl Lőrinc és Brein Ferenc tervei alapján a szőlőültetvényeken történt garázdálkodások megakadályozására.

Az akkor divatos klasszicizmussal szembefordulva gótikus elemeket is felhasználtak rajta, s az épület így a magyar romantika egyik legszebb emléke. Az épület kétszintes. A nyeregtetővel fedett őrházhoz keskeny összekötő taggal kapcsolódik az aszimmetrikusan elhelyezett, négyzet alaprajzú pártázatos épület, innen indul a torony lépcsőzete. A lépcső a kilátóhoz vezet, mentjükön elegáns vaskorlát fut végig. Az emeleti helyiség bejárati ajtaját gazdag fafaragások borítják.

(forrás: Kőbányai Bringás)

Közelebbről is meg kell majd nézni...ez egy következő valamely esemény, naptárba emlékeztető!!!

A mai állapotokat elnézve az embernek eszébe nem jutna, hogy micsoda változáson ment keresztül ez a környék. Totál beépített terület, sűrűn lakott házakkal, ami bizony most elképzelhetetlenül valamikor hatalmas szőlőhegyeiről volt ismert, és az őrtorony -csősztorony- ennek felügyeletére épült.  A borosgazdák emlékét őrzi a mai helyén üzemelő étterem.

Amire még emlékszem a hosszú ismertetőből, hogy kiemelkedő eredményeket tudhatott magáénak a szőlőtermelés. Kőbánya igazán erről volt híres, nagyon ügyeltek a minőségre, ezzel szereztek hírnevet. A bor volt ott a legelterjedtebb árú.

Aztán ha jól emlékszem, a nagy világgazdasági válság alkalmával Havas József, az Óhegyi szőlőskertek tulajdonosa 1859-ben eladta szőlejét Perlmutter Jakabnak, akitől azt 1862-ben vette meg a területet a Dreher, s váltottak át sör előállításra. Ami ugye, mint tudjuk elvilághíresült. 

Ez is azt bizonyítva, hogy ha valaki érti, szereti azt amit csinál, akkor bármilyen helyzetben is ki tudja hozni a legjobbat. Egy olyan környéken, ahol  bejáratott volt a bor, ott mert egy teljesen új, sőt konkorens termékkel előállni, véghezvinni, és felhozni egy olyan szintre, hogy az ellenfelet örökre el is felejthette a környék.

Lehet ebből tanulni valamit? 

Szerintem nagyon is sokat!

Megmárosodva a hallottaktól folytattuk utunkat.

Te jó ég!!!

Hol kötöttünk ki?

Ma már jártunk itt...kétszer is. Ez most akkor a harmadik alkalom egyetlen nap alatt...😀

Micsoda vonzás törvénye működik!!!???

De még ha nem figyeltünk volna fel rá, ha nem álltunk volna meg azzal a feltételezéssel, hogy tutti legközelebb itt lesz egy feladatpont, akkor most miért is csodálkozom, hogy valami különleges van ebben a keresztszoborban? 

Rájössz a kép alapján?

Láttál már olyan megfeszített Jézus szobrot, melyen szőlőfürtöt tart a bevert szög helyén a kezében és a talpa alatt?

Ha nem mondják, soha nem tűnik fel!!!

Ha valamiért megállsz egy különlegességnél, mert az érzésed súgja, hogy ez az, de megvizsgálod-é részleteiben, vagy csak felületesen ránézel, megállapítod, olyan, mint a többi, és nem érted, miért van ez egy utca sarkán, a házfalak között?

Nos, most erre ragyogó fény derült. 😄

Szőlőfürtös feszületet nagy valszínűséggel a Rajna vidékről, Bajorországból idetelepedett, szőlőtermesztéssel foglalkozó németek állíthatták fel 1779-ben.

A feszületet rekonstruáló szakértő véleménye szerint egy jómódú ember állíthatta, vagy rendelhette meg, mert minőségi kőből faragták, ami szintén kőbányai eredetű volt.

A XVIII-XIX. század fordulóján Kőbányán több mint 962 holdnyi szőlőt mérnek fel, melyen 794 szőlőbirtokos osztozott. Legtöbben nem is igazán a bortermelés gazdasági haszna miatt termeltek itt, hanem amint arról a főváros régi krónikása, Schmall Lajos ír: „igen kevesen munkáltatják haszonnal a szőlőiket, inkább csak mulatság okából tartják”

S hogy mi lehet az összefüggés? Jézus is szerette a bort, a mulatságokat.

Ezekután egy újabb meglepetés következett ahova tovább tekertünk.

Nem telt el 2 óra, és ugyanott voltunk megint. Csak az első alkalommal ott a töltőállomásnál, a túloldalon. hihihi... 😍 Ott kóvályogtunk, keresve az Olaj utcát! 😎 És épp ez volt az az épület, ami onnan is felhívta magára a figyelmet a gyönyörűségével, a világító aranykeretes mozaikjával!!!

Ez aztán egy csoda különleges nap. Mi vonzott megint ide?

És ott, éppen ott, ahol a fák eltakarják innen nézve...

épp azt a mozaikot fedeztem fel, igézett meg!😇

De mi a csudát kell tudni róla?

Már kilyukad az oldalam a kiváncsiságtól, de Tamás csak csigáz minket, és találós kérdésekkel bombáz!

Egy szó, mint száz, Mátyás király a feladvány. Mátyást nem ábrázolták általában a szent koronával. Vajon itt miért tették? 👀

I. Mátyás, születési nevén Hunyadi Mátyás, elterjedt nevén Mátyás király, Magyarország és Horvátország királya 1458-tól, cseh király 1469-től, Ausztria uralkodó főhercege 1486-tól haláláig. Közkeletűen Corvin Mátyás vagy Igazságos Mátyás néven ismert 

(forrás Wikipedia)

Viszonylag széles körben ismert, hogy Magyarországon a szokásjog meglehetősen bonyolult feltételrendszert szabott a királyok megkoronázásához. Ahhoz, hogy egy uralkodó hatalma törvényessé váljon, a Szent Koronát kellett a fejére tenni, ráadásul a szertartást Fehérváron, az esztergomi érsek celebrálásával kellett elvégezni.

Mátyás 1458-as megválasztása után még hat évnek kellett eltelnie, míg a "törökverő hős" fia törvényesíthette uralmát.

Tehát sokáig korona nélkül ismerték, a híres babérkoszorúval a fején. 

Hunyadi Mátyás megoronázását azért nem lehetett a királyválasztás után végrehajtani, mert a szertartás érvényességét biztosító ékszer akkor már közel két évtizede nem volt Magyarországon! A Szent Korona egy korábbi trónválság idején, 1440-ben került osztrák földre.

Az osztrák Frigyes császár belement egy számára kedvező alkuba. A Szent koronáért végül 80 ezer arany kifizetését és -Sopron kivételével- magyarországi birtokainak elismerését követelte a magyar királytól.

Az 1463 júliusában Bécsújhelyen megkötött egyezményben ezenfelül Frigyes fiává fogadta Mátyást, aki viszont arra tett ígéretet, hogy ha nem születik törvényes utódja, a Habsburgokra hagyja trónját.

Így uralma a Szent Korona megszerzésével legitimmé, igazságossá vált. 

(forrás: index.hu)

Az eozinmázas majolikából készült koszorút a pécsi Zsolnay gyárban készítették, kb. az 1900-s években. 

A színes üvegmozaik négy méter átmérőjű babérkoszorút foglal keretbe -a régi Mátyás sör védjegyét, a király profilját ábrázolva.

(forrás: prusi.blog)

Ifjabb Dreher Antal (1849-1920) még csak 14 éves volt apja halálakor, így csak 1870-ben vehette át a négy Dreher serfőzde vezetését.

A gyár 1912-1943 között működött Fővárosi Serfőző gyár néven, majd 1943-ban a Dreher Sörgyárhoz került, később a Globus Konzervipari Rt.-hez. 2009 óta nincs termelés, azóta üresen áll az épületegyüttes. 

(forrás: Kőbányai Bringás)

A rengeteg információ meghallgatása után (melynek összegyűjtése mély csodálattal és elismeréssel töltötte el a hallgatóságot) hangtalanul tekertünk a következő érdekes, és mindenki által ismertnek vélt helyszínre, a Köztemetőhöz.

Meglepetésemre egy eddig észre sem vett helyszínen, a bejárattól balra egy aluljáró előtt álltunk meg.

Ez első ránézésre egy csodálatos kőépítmény, ha nem lenne a csöves hajléktalanok szálláshelye, igénytelen grafitikkel összemázolva.

Azt tudtam, hogy itt van a villamos végállomása, de eszembe nem jutott volna, hogy micsoda remek történelmi múltú emberi építmény veszi körül...

Tamás a túravezetőnk rengeteg anyagot gyűjtött erről össze, legalább fél órán át hallgattuk őt!

Azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy a hatalmas forró napsütés elől remek hűsülő hely, hiszen ezek a kövek nem szívják annyira magukba a hőt, mint a beton, és kicsivel hűsebb levegőt vernek vissza.

Aztán rátért az előadás magára a temetőről tudni valókra. A bejáratot körülvevő szobrok történetére, a nevesebb sírokra, még az évszámokra is ügyelt, amit persze meg nem bírtam jegyezni. A tömény információáradat, a hőség alaposan lefárasztott minket, a figyelmünk már lanyhult.

Utólag persze mint tudjuk, barátunk a google, úgyhogy, akit érdekel, utána nézhet, nekem itt egyelőre elég volt a látvány, a jó társaság, és hogy bizony van még mit megtudni a környezetünkről.

Eljött hát az idő, hogy a megszerzett tudásmorzsákat feldolgozzuk egy üdítő friss ital, és energiát, agyat újramegmozgató finom étel kíséretében ebben a klassz társaságban. 

Elfogadtuk Tamás javaslatát, hiszen eddig sem csalódtunk benne, és meglátogattuk kedvenc kricsmijét, a Guttmannhoz-t, mely a csodás kőbánya szívében található Újhegyi mélytó partján. S ahogy méltán nevezik magukat "Manhattani pihenő"-nek, nekünk ez itt és most nagyon bevált, csak ajánlani tudom!

Valamikor ezen keresztül jártam az uszodába, valamint mellette van egy táncos hely, ahol sokat roptam a rock&rollt. A romantika fellegvára ez a tó! Úgyhogy tökéletes helyszínnek bizonyult a kőházrengeteg közepén!

Jól körbenéztük a terepet, a választékot, aztán mindenki megkereste a legmegfelelőbb helyét, és már rendeltünk is.

 

Nem véletlen a vidám arcok látványa! A kiszolgálás

 családias hangulata mindannyiunkat elvarázsolt.

Nem kicsit voltunk éhesek-szomjasak, de esküszöm, nem ezért éreztük Isteninek ezt az eledelt! Valóban különleges, kissé füstölt, ahogy szeretem a pitát, és benne az ízek kavalkádja igazán összeérett! Láthatóan mindenki elégedett volt !!! 

Amikor az ember a táplálkozás utáni relaxra vágyik, a mi kis csapatunk tovább tekert. De, ha már itt voltunk, nem hagyhattuk ki a kis tó megkerülését sem, miközben érintettünk egy újabb nevezetes emlékművet is, az Acél Munkás-t!

A sztorija igen érdekes előzményeket rejt.

"Történt egykor, az 1970-es évek második felében, hogy az Újhegy korábban kukoricatábláin egyszeriben modern lakótelepi házak nőttek ki a földből.

A szomszédos területen egykor a Guttmann család téglagyárának három agyagfejtője tátongott.

A külszíni fejtést követően a mélyebben fekvő területeket hirtelen elárasztotta a belvíz, maga alá temetve embereket és gépeket egyaránt!

A három, 8-12 méter mély tó közül mára egy maradt, a többit feltöltötték.

A mocsaras, sokáig elhanyagolt terület aztán átalakult. Az 1977 novemberében megjelent Szocialista Brigádok Parkjának építéséről szóló sajtótájékoztató sorai részletesen számolnak be arról, hogyan vált a tó a környék legkedveltebb pihenő központjává. 

Megjelentek az első lánctalpas munkagépek és a hatalmas markolók. A további munkálatok társadalmi összefogás keretein belül valósultak meg."

A meredek tóparton egy rendíthetetlen acélember sugárzó erővel tartja szemmel a környéket. A több, mint 5 és fél méter magas mő, kövezett dombtalapzatra nehezedik a maga 3 és fél tonna súlyával. Magasba tartott kezéből 6-6 acélhuzal fut le a föld mélyébe."

(forrás: http://lasdbudapestet.blogspot.com/)

 

Érdekes, különleges ez az alkotás! MIndenki mást lát meg benne, mindig más arcát mutatja. 

Én, amikor ezt először láttam, azt gondoltam, mert épp olyan szögben volt, hogy a napot tartja, a nap sugarai áthatolnak a kezei között, és megérintik a földet, s a fény elveszve távozik a mélységben.

Varga Imre (Siófok, 1923. november 1. – Budapest, 2019. december 9.) a nemzet művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy díjas magyar szobrászművész, hazánk egyik legismertebb köztéri szobrásza készítette. Az átadás 1977.november 07-én történt meg.

Mindezután "megmártóztunk" 😃 a közelben felállított életmentő permetszóró alatt, és felfrissülve tekertünk vissza a túloldalra, ahol a Guttmann téglamúzeum található.

Eddig is sokszor eltekertem mellette, és gondoltam rá, hogy meg kéne már állni egyszer, hogy megszemléljem, de valahogy mindig sietős volt a dolgom. Most viszont eljött az idő! Mert hisz, ha valaki akar valamit, egyszer csak megérik rá az IDŐ is! 

No, lássuk, mit kell, mit érdemes erről tudni?

Budapest (Pest-Buda-Óbuda)
 Kőbányán kívüli területein
gyártott téglák 

Ezt a helyszínt már nem az egész csapat látogatta meg, mert a túravezetőnek vissza kellett sietnie a Szetn László térre, a záróeseményeken való részvételéhez, így tehát már szétszéledtünk, ki merre lát alapon. Csak 3-an választottuk még ezt a programot kiegészítésül.

Először is azt, hogy ez az első kigondolt, felállított, létrehozott Téglamúzeum egész Európában. Az itt látható összes tégla kőbányán gyártott.

Aztán utánanéztünk a kialakulás egész folyamatának, érdemes elolvasni!

Ezeket tudtam meg:

 A kerámiaipar története Az emberiség legrégibb mestersége az agyagmûvesség, a kerámia. Eredete:  a történelem elõtti ember gabona, élelem és víz tárolására vesszõbõl font, agyaggal tömített edényeket használt, amit késõbb felváltott a tisztán agyagból készített agyagedény, hisz rájött, égetéssel tárgyai sokkal tartósabbakká válnak. A kerámia legrégebbi emlékeit az i. e. VII. és VI. évezredbõl egyiptomi sírokban találták. Mezopotámiában, ahol nem volt építkezésre alkalmas kõ, kifejlõdött a téglaépítészet. A babiloniak történelmüket is agyagtáblákra vésték ékírással (Gilgames-eposz). Assurbanipal király könyvtára 22 ezer darab agyagtáblából állott.

A római kerámiaedények és kisplasztikák etruszk és görög minta szerint készültek. Igen nagy eredményt értek el a rómaiak a téglából készült építészeti alkotások terén. A Római Birodalom egész területén maradtak fenn téglából készült utak, vízvezetékek, lakó- és középületek. A tégla szó latin eredetű, a tegula szóból.

A XIX. század második fele a magyar gazdaság történetében korszakhatár, mert az évet követõ idõszakban kezdõdik az ipari forradalom tényleges kibontakozása az országban.  Gomba módra szaporodtak el a téglagyárak, különösen a városok környékén.

A hazai téglaipar fejlődéstörténete során jellemzően az európai téglagyártás vívmányait vette át, és annak tendenciáit követte némi késéssel. Ez a folyamatos, domináns hatás a rómaiak pannoniai jelenlététől kezdődően, a német téglavető mesterek átadott tudásában és a XIX. századtól német nyelvterületről folyamatosan átvett technológiai újításokban éppúgy tetten érhető, mint a külföldi cégek rendszerváltás óta meghatározóvá váló szerepében. (forrás: Téglagyárak története Magyarországon 1691-kronavetter_p_ertekezes.pdf)

Kifejlõdésének két alapfeltétele van: a szükséglet és a nyersanyagnyerés lehetõsége.

A főváros és elődvárosai építkezéseinek téglaszükségletét két fő helyen, Óbudán és Kőbányán gyártották. A kőbányai téglakészítés legelső jelölése a XVIII. sz. végén jelenik meg a térképeken. 

Később kimerültek az agyaglelőhelyek, a város terjedésével Kőbánya a főváros mértani középpontjába került, az építőiparban jelentős technikai forradalomra került sor.

A nyolcvanas évek végére az utolsó gyár működése is megszűnt.(forrás: kobanyablog.wordpress.com)

Ezután szép lassan visszaindultunk mi is a kiinduló ponthoz, a Szent László térre a Kőbányai Bringás sátorhoz.

Út közben még a játékban lemaradt pár feladatot is közbeiktattunk, bár tudtuk, hogy nem végzünk az egésszel, mert a második oldalnak még neki sem álltunk.

Ha kiváncsi vagy hogyan fejeztük be a játék második részét, kövesd a blogomat, a facebook oldalamat, vagy a Kőbányai Bringás Klub eseményeit.