Szerencsés találkozás, amikor közös a cél. Egy hete hogy egy nagyobb túrán megmérettettünk Dobogókő felé. Ez összehozott Ildikóval, aki szintén egy kemény csaj. Nem adjuk fel olyan könnyen, amit elhatározunk. Így ezen a szombaton összebeszéltünk a messengeren (hol másutt, mint a net adta lehetőségen), hogy közösen tekerünk egyet. A program az előző héten hazatartó úton lemaradt látványosságok lettek betervezve.
Pap rét-Esztergom-Forrás tó-Dunabogdány-Szentendre-Budapest lett volna az irány.
Találkozó 10h-kor az Újpesti Városkapunál.
Ehhez nekem minimum el kell indulnom fél 9h-kor, ha nagyon kényelmesen akarok tekerni. Persze, hogy elaludtam! Mivel a napozás is bele volt kalkulálva az eredeti tervbe, felvettem a fürdőruhát. Azonban a felhős és hidegnek tűnő idő miatt át is kellett öltöznöm, ezért 9h-kor indultam. Hajsza végig...és 3perc késéssel bevágtattam a találka helyünkre. ☺
Első, hogy áttekerjünk az Északi vasúti hídon, soha nem megy egyből. A látvány mindig fotózásra sarkall...
Miközben az északi oldalt fotóztam, a hangulatos kis zenés szigetrészlettel, a másik, déli oldalon már megjelentek a fenyegető sötét felhők.
Utunkat a Rómain folytattuk. Korán volt még, kevés ember lézengett a parton, úgy hogy kerülgetés nélkül egészen jól haladtunk. Igaz, még semmi nem is volt nagyon nyitva, még néhány vendéglős árut pakolászott.
 |
| Photo: Kántor Ildikó |
Hoztam híreket is, ha valaki szeretne Dunát átúszni, vagy részt venni egy ilyen izgalmas eseményen.
Aztán kiértünk Békásmegyer után az átjáró hídhoz.
Már ácsorogtak ott a különleges fényeket, színeket és égboltot fotózni.
Nézzétek mit láttunk...bár nem biztos, hogy ez egy telós kép élethűen meg is tudja mutatni, amit a valóságban láttunk...
Sajnos ez nem sikerült egyikünknek sem.
DÖNTÉST MEG KELL HOZNI
Előfordult már veled is, amikor nem tudtál szabadulni egy látványtól? ☺
Az egyik pillanatban még oldalt látszott valami remény, valami fény, még szivárvány is egy ezred másodpercig, a másik pillanatban már betakarta és rohant felénk a sötétség.
Fogtuk a bicót, és menekülőre fogtuk...hátra arc!!! Vissza a házak közé, hátha találunk menedéket.
Gondoltuk, eljutunk a Békási töltés melletti új kis büféhez, de nem...leszakadt az ég! De micsoda szerencsénk volt! Ahogy lejöttünk a hídról, az első kanyarban máris menedékre leltünk. ☺
 |
| Photo: Kántor Ildikó |
Nem volt mindenki ilyen mázlista!
Rengeteg bicós csurom vizesen az esőtől, már nem is sietősen tekert útjára.
Itt az ebédidő, akkor ott, az út mellett nem messze, ahol láttuk az új büfét, az fedett is, lakjunk jól, és utána csináljunk egy kis városi tekerést.
A vizes padokat letöröltük, és fogyasztottunk. Ildi a szokásos meggysörét, grillcsibét, steak burgonyát, én pedig sült hagymakarikákat.
(Mellékesen megjegyzem, nem semmi árak vannak...10dkg 600.-ft volt. Otthon több kilót csinálok ennyiért!) Nem elégedetlenségből mondom, mert hisz nagyon jól esett, hogy valaki ott volt, és feláldozta a szombatját, és rendelkezésünkre állt. Ő is bicózhatott volna, ez helyett megmentett minket! ☺ Így pedig máris nem mondhatnám, hogy nagy ára volt! Jóllakástól persze nagyon messze van, de életmentőnek kiváló!
Ezek után viszont Pest felé egészen világos volt, biztos pontként meghatározva utunkat.
Visszafelé is az Északi vasuti hidat választottuk. Ildi észre is vett egy érdekességet, amit gyorsan lencsevégre kaptam.
Lehet, hogy ez a szerencsétlenül járt Hableány? Amit ide a dokkba szállítottak? Nagyon iszaposnak tűnt...
Újratervezett úticél: Margitsziget, onnan vissza a Rákospatak...és majd meglátjuk...☺
 |
| Photo: Kántor Ildikó |
Hatalmas mázlink volt abban is, hogy eső után voltunk...alig volt turista, vagy bámészkodó, aki belelógott volna a képeinkbe! ☺
 |
| Photo: Kántor Ildikó |
A Sziget élővilága szerintem nem kér kommentet... beszéljenek inkább a képek!
A tó szépségében és élettel teli világában elmerülés, feltöltődés után bejutottunk a Margitszigeti Nagyszállóhoz.
Itt újfent mesésen gyönyörű kertre leltünk, ahol a színek, és formák világába belemerítkeztünk.
Tulajdonképpen nem is ismertük ezeket a fajtákat. Jó lenne persze többet tudni róluk.
Ha netán olvasod, és értesz hozzá, szívesen veszem kommentben, ha megírod! ☺
 |
| Photo: Kántor Ildikó |
 |
| Na jó, őt ismerem! Ő a Büdöske néven elhíresült szépség...pedig nem is büdös...csak igen erős illata van...ami kész élvezet! |
Ildikónak megmutattam a szigeten levő kedvenc fámat, amit birtokba is vettem azonnal. ☺
Most eszembe jutott, hogy legközelebb le kéne mérni az átmérőjét is. Vajon eszébe jutott ez már másnak is?
Miért különleges ez a fa?
Mert nem tudod eldönteni, hogy egy tőről fakad, vagy több ért össze.
Nézd, és döntsd el magad...
Az érdekessége még, ha feltekintünk a fa belsejében az égre, hogy nagyon erős szálú sodrott drótokkal fogják össze a magasba nyúló ágait. Nyilván, hogy vihar, vagy a tovább növés eredményeként nehogy széttörjön.
Most ezt is megmutatom, hogy mivel szemben találhatod meg ezt a csodás fát. Bizonyára ismerős, aki már járt a Margit szigeten. Ez a Palatinus Strand főbejárata.
Utunkat folytattuk tovább, mert egy igazi bringás minél többet megy, annál nagyobb kedvet kap hozzá. ☺
Betekintettünk a sziget kis állatkertjébe, ahol igen barátságos és különleges kakasokkal és tyúkokkal kerültünk kommunikációba. Megfigyelhettünk egy épp aktuális udvarlási jelenetet is.
 |
| Photo: Kántor Ildikó
A hosszú, bár eredménytelen kokettálás után úgy döntöttünk, hogy a Rákos patak mentén kipróbáljuk az újonnan átadott szakaszt is, és ezért arra vettük az irányt.
Végigtekerve egészen a Kerepesi útig jutottunk. Akkor döbbentem rá, hogy ha már ott vagyunk, újra elmehetnénk a Sashalmi kilátóhoz, ahol nemrég jártam éppen. Kiderült, hogy Íldi pedig gyűjti a kilátóhelyeket. (Ha netán tudsz egyet, nyugodtan írd meg, hátha még hiányzik a gyűjteményből!) ☺❤    
A témát alaposan körbejártam.
  
Miközben fotózkodtunk, és csodáltuk a tájat, felmerült, hogy ha már itt vagyunk, menjünk el a Naplás tó-ig.
De az irányt tekintve gyorsan lemondtunk erről a tervünkről...
Ferrrrgeteges viharfelhők gyülekeztek, és rohamosan közeledtek felénk, ugyan úgy, ahogyan az eredeti cél felé is megjelent.
 
Látva ezt a világvégét fenyegető vész eget, menekülőre fogtuk, mielőtt elázhattunk volna... ☺
Merre is iparkodtunk? Balra...ott ugyanis verőfényes napsütés, és meleg ígérkezett.
Nem ismervén a terepet, csak a megérzéseinkre hagyatkozhattunk. A kilátóból bemértük előzőleg az irányt, és a templomtorony most is jó célpontnak ígérkezett, meg is találtuk.
Egy igazán szép, eredeti téglából készült épület tárult elénk.
  
Megcsodálva tekertünk tovább, csak úgy a kis utcákon át.
A jó irányzék, és a megérzésünk, miszerint a szépet lássuk útközben, ez pedig elvezetett minket életem talán legcsodálatosabb virág látványához. Hasonlított egy virághoz, amit egy-két ismerősöm nevelgetett, én ezt sértődős virágnak hívtam eddig. Azért kereszteltem el erre a névre, mert a jelző arra utal, hogy hamar megsértődik, ha áthelyezik, vagy huzatot kap.
Kényszerítve éreztem magam, hogy szerezzek belőle, és mivel jól nevelt vagyok, hát becsengettem, hogy kérjek belőle, vagy megtudjam, hogyan juthatnék hozzá. Sajnos senki nem volt otthon.
De feljegyeztem -hála a mai technikának, hogy nem csak fényképező van a kezemben, hanem telefonjegyzet is.- Nézzétek, egészen fejnagyságúak voltak a virágjai!
    
Miközben most -utólag- írom a blogot, megtudtam, hogy Mocsári Hibiszkusz a neve.
Ezek után visszatértünk a kiinduló pontra, az Újpesti Városkapu metróhoz, majd mindketten hazatekertünk.
Ha tetszett a kalandunk, akkor ez alapján Te is végigtekerheted, vagy ha úgy gondolod, csatlakozhatsz hozzánk.
vagy a csoportunkhoz:
|
